2 Corinthians 1
1 Pál, Istennek akaratából Jézus Krisztusnak apostola és Timotheus atyánkfia, az Isten Korinthusban élő eklézsiájának mind azokkal a szentekkel együtt, akik az egész Ákháiában vannak:
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 PÁL HÁLÁT AD ISTENNEK VIGASZTALÁSÁÉRT ÉS A HALÁLOS VESZEDELEMBŐL VALÓ SZABADÍTÁSÁÉRT Áldott legyen a mi Urunknak Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, a könyörületességnek Atyja és minden vigasztalásnak Istene,
4 aki megvigasztal minket minden mi szorongattatásunkban azért, hogy aztán mi is meg tudjuk vigasztalni a sokféle szorongattatásban élőket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5 Mert amiképpen bőségesen részesülünk Krisztus szenvedéseiben, azonképpen a Krisztus által bőséges a mi megvigasztaltatásunk is.
6 De akár szorongattatunk, az tinéktek megvigasztalástokra és idvességtekre szolgál; akár vigasztalásban van részünk, az a ti megvigasztaltatástokra szolgál, és a mi megvigasztaltatásunk megmutatja erejét azon szenvedéseitek állhatatos elhordozásában, amely szenvedéseket mi is hordozunk.
7 Ezt bizton reméljük felőletek, mert tudjuk, hogy velünk együtt részesültök úgy a szenvedésben, mint a megvigasztaltatásban.
8 Azt sem akarjuk atyámfiai, hogy ti ne tudjatok arról a szorongattatásról, amely minket Ázsiában ért; mert mi ott szertelenül, erőnk felett annyira szorongattattunk, hogy életben maradásunk is kétséges volt;
9 és mimagunk is úgy láttuk már hogy meg kell halnunk. Ez azért történt, hogy ne mimagunkban bizakodjunk, hanem a halottak feltámasztójában, Istenben,
10 aki olyan nagy halálos veszedelemből szabadított meg minket, és meg is fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövendőben is meg fog szabadítani.
11 ha az érettünk való imádkozással ti is segítségünkre lesztek, hogy érettünk sok ember gyakorta adjon hálát a nékünk kegyelmesen adott szabadításért.
12 PÁL VÉDEKEZIK AZ ELLEN A VÁD ELLEN, HOGY LEVELEI MEGBÍZHATATLANOK Mi tehát azzal dicsekedünk, hogy lelkiismeretünk tanúskodik arról, hogy mi isteni szentséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem isten kegyelmével forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig tiköztetek.
13 Nem is írunk néktek (leveleinkben) semmi mást, csak azt amit olvastok és meg is értetek; remélem pedig, hogy teljesen is meg fogtok minket érteni,
14 mint hogy részben már meg is értettetek minket, úgyhogy a mi Urunknak Jézus Krisztusnak napján dicsekedtek majd mivelünk, amiképpen mi is tivéletek.
15 PÁL KÖZLI ÚTITERVÉT ÉS VÉDELMEZI MEGBÍZHATÓSÁGÁT És ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok elmenni, hogy másodízben részesüljetek kegyelemben.
16 Tőletek akartam aztán elmenni Mákedoniába, és Mákedoniából ismét hozzátok menni, hogy aztán ti bocsássatok el engemet Júdeába.
17 Amikor ezt elmémben forgattam, talán csak nem voltam ingadozó? Vagy talán amit elmémben forgatok, azt test szerint (nem őszintén) gondolom, úgyhogy nálam az „igenis\ egyúttal azt is jelenti, hogy „nem\?
18 Isten a tanúm, hogy az ige, amelyet néktek hirdetünk, nem: egyszer „igenis\, máskor „nem\.
19 Mert Istennek fia Jézus Krisztus, akit mi - énmagam, Szilvánosz és Timotheus - köztetek hirdettünk, nem volt egyszer „igenis\, máskor „nem\, hanem Őbenne az „igenis\ valósult meg.
20 Mert Istennek amennyi ígérete csak van, az mind Krisztusban teljesedett be (lett „igenis\), azért mi is Őáltala mondunk „Áment\ Istennek dicsőségére.
21 Aki pedig minket tivéletek együtt szorosan Krisztushoz erősít és felken, - Isten az;
22 és Ő el is pecsételt minket a magáéivá, és foglalóul a Szentlelket adta szívünkbe.
23 MIÉRT NEM MENT PÁL KORINTHUSBA; EMLÍTI A „KÖNNYEL ÍRT LEVÉL\ ÍRÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEIT Isten legyen a tanúm, hogy igazat mondok: Eddig csak azért nem mentem Korinthusba, hogy titeket kíméljelek.
24 Ezzel nem azt mondom, hogy mi uralkodunk a ti hiteteken, hanem azt, hogy mi gyarapítani kívánjuk a ti örömötöket; mert ti erősen álltok a hitben.